A Cargill az Atlanti-óceán felé terjeszkedik

Az 1920-as évek beköszöntével jelentős változás történt az amerikai gabonapiacon: a keleti parton megjelentek az európai gabonaimportőrök, felismerve, hogy ahelyett, hogy az Egyesült Államok gabonabrókereinek fizetnek jutalékot, létrehozhatják saját belföldi fiókirodájukat is, hogy közvetlenül a beszállítóktól vásároljanak. A Cargill elnöke, idősebb John MacMillan felismerte, hogy vezető szerepének megtartása érdekében a vállalatnak kelet felé kell terjeszkednie, méghozzá gyorsan.

„Vagy felkészülünk a versenyre... vagy az európai cégek egyszerűen apránként megelőznek bennünket.”
— John MacMillan, Sr., a Cargill elnöke

1923-ban a Cargill megragadott egy váratlanul érkező lehetőséget: a Taylor and Bournique, Co., a vagyonát a közelmúltban felszámoló, versenytárs gabonaipari vállalat felvásárlását. A „T&B” több irodát is működtetett a keleti parton: Buffalóban, New Yorkban, valamint a pennsylvaniai Philadelphiában és Pittsburghben.

Három éven belül a Cargill az ország egyik legjelentősebb gabonaértékesítési szervezetévé vált. A vállalat tekintélyes növekedése az üzleti tevékenység átszervezését tette szükségessé, hogy a vállalat hatékonyabban oszthassa el, hozhassa forgalomba és raktározhassa a gabonát.

Újdonsült keleti-parti jelenléte okán a vállalat még több tároló telephelyet építtetett, és végül 1932-ben ez vezetett a világ legnagyobb magtárának megépítéséhez a New York állambeli Albanyban. Az Erie-csatorna és a Hudson-folyó találkozásánál található hatalmas terminál hozzáférést biztosított a Nagy-tavak térségéhez és a keleti parthoz egyaránt, közvetlen eléréssel az Atlanti-óceánhoz.

Az új helyszín megszilárdította a Cargill jelenlétét a keleti partvidéken, gyarapítva az európai ügyfelekkel megkötött üzleteket, valamint megalapozva a jövő globális kereskedelmi tevékenységét.