A Cargill javaslattételi terve új megoldásoknak adja meg a kezdő lökést

Az 1940-es évek végén a Cargillnak új nézőpontokra volt szüksége ahhoz, hogy fejleszteni tudja a vállalati kultúrát és javíthassa üzemei működését. Austen Cargill ügyvezető alelnök előállt egy olyan tervvel, amely véleménye szerint mindkettőre megoldást nyújtott.

1948. április 13-án elindult a Cargill javaslattételi terve (Cargill Suggestion Plan). Az egész vállalatot lefedő program haladó szellemű gondolkodásra és olyan változtatási javaslatok benyújtására buzdította az alkalmazottakat, amelyek hatékonyabb és innovatívabb vállalattá tehetik a Cargillt. A benyújtott javaslatok éppolyan sokszínűek voltak, mint a Cargill szakterületei: az új termékötletektől a költségcsökkentési megoldásokig terjedtek.

Arra ösztönözték az alkalmazottakat, hogy amikor csak megszállja őket az ihlet, írják le elképzeléseiket és helyezzék el azokat valamelyik javaslatgyűjtő dobozban. Azok a javaslatok, amelyek átmentek a tanácsadó testület rostáján, egy vizsgáló csapathoz kerültek, ahol mérlegelték az előnyöket és hátrányokat, valamint felmérték a megvalósítás lehetőségét és költségeit.

Az első négy évben a Cargill javaslattételi terv 3819 ötlet benyújtását inspirálta, amelyeknek majdnem a harmadát alkalmazta is a vállalat a hatékonyság növelése és a költségek csökkentése érdekében. Az alkalmazottakat egyrészt elégedettséggel tölthette el, ahogy az ötletük a vállalat érdekeit szolgálva megvalósul, másrészt elképzelésük várható sikeréhez mérten pénzjutalmat is kaptak.

Évtizedekkel később, 2004-ben a vállalat kidolgozott egy tervet, amely hasonlított a Cargill javaslattételi tervéhez: ez lett az Ötletektől az innovációig (Ideas to Innovation) terv, amelyet a legtöbben az angol elnevezés rövidítéseként csak i2i néven ismernek. A kezdeményezés eredeti ötletek ezreire sarkallta az embereket, amely bőség jól tükrözte a vállalat növekvő globális jelenlétét.

Sok benyújtott javaslatból vált olyan kiemelkedő fejlesztés, amely a világ számos országában segítette az üzleti tevékenységet. Németországban például egy alkalmazott a Cargill repcemagüzemének termelékenységét növelő ötlettel állt elő – az üzem ugyanis csökkentett kapacitással működött a feldolgozás közben jelentkező habzás miatt. Az új rendszerrel a Cargill jelentősen növelhette a feldolgozás sebességét.

Texasban a Cargill húsipari megoldásokkal foglalkozó üzletága élvezhette a program előnyeit, miután felkérte alkalmazottait, hogy az i2i keretében tegyenek víztakarékossági javaslatokat. Csupán két hónap alatt a csapat 283 ötletet nyújtott be. A javaslatok közül harmincat a gyakorlatban is bevezettek, csökkentve így a költségeket, és évente 11,7 millió gallon (44,2 millió liter) vizet spórolva a marhahús-feldolgozó üzemnek.

„A kampány megmutatja az alkalmazottaknak, hogy komolyan olyan kultúrát akarunk kialakítani, amelyben számítanak az ötleteik”— mondta Paul Hiemenez, a Cargill húsipari megoldásokkal foglalkozó üzletágán belüli új márkakezdeményezések alelnöke.

Amikor 1948-ban Austen Cargill először kérte az alkalmazottakat arra, hogy gondolkodjanak el a vállalat működésén, és ezzel segítsék a vállalatot, fogalma sem volt arról, mekkora hatása lesz ennek még 70 évvel később is. A Cargill javaslattételi terve, később pedig az i2i terv a kezdetektől fogva javította az üzleti gyakorlatokat, dollármilliókat spórolt meg, és takarékosan bánt az erőforrásokkal. Ezen túlmenően a program megerősítette a Cargill-alkalmazottak kreativitását, felkarolta ötleteiket, hogy a vállalat a siker újabb lépcsőfokaira hághasson fel.