Az uszályok révén sóüzlethez jut észak

A só fontos és univerzális termék, amelyet nap mint nap használunk az ételünk ízesítésétől kezdve egészen az utak téli csúszásmentesítéséig. Észak-Amerikában a Cargill a só több formáját tekintve is vezető szolgáltatónak számít, és több mint 1000 termékkel van jelen a piacon. A Cargill sóüzletága igen szerényen indult. Kezdetben a vállalat csupán egy olyan terméket keresett, amellyel feltölthette uszályait a Mississippi folyón felfelé megtett visszaútra.

A visszfuvar néven ismert megoldás az Egyesült Államok déli részére gabonát szállító uszályokat hasznosítja. Régebben az uszályok üresen tértek vissza északra. Mivel akár megrakott, akár üres uszállyal tették meg a visszautat, az közel azonos mennyiségű üzemanyagot és időt igényelt, a visszfuvar segített a fuvarozás hatékonyságának maximalizálásában, és újabb bevételi forrást teremtett a Cargill számára. A só esetében pedig egy új, rendkívül nyereséges ágazatot hozott be a vállalat tevékenységei közé.

Ray King, a Cargo Carriers, a Cargill belvízi szállítási üzletágának alelnöke vásárolta meg a Cargill első, uszálynyi louisianai kősószállítmányát 1955-ben. Habár a Cargill már az 1940-es évek vége óta szállított gabonát lefelé a Mississippin, nagy kihívásnak bizonyult, hogy a hatalmas uszályokhoz költséghatékony visszfuvart találjanak. Ahogy ma, úgy a só korábban is értékes volt az Egyesült Államok északi államai számára, amelyek a sót használták a téli hónapokban az utak jégmentesítésére. Bár egy évig tartott, mire túladtak az első sórakományon, ez az uszály jelentette a Cargill nyereséges sóüzletágának kezdetét.

A visszfuvaros sóüzletág folyamatosan növekedett, 1960-ra pedig a Cargill vezetősége meggyőződött arról, hogy a kősó alacsony termelési és marketingköltségű, nagy mennyiségű nyersanyagként jól illeszkedik a Cargill üzleti modelljébe. A vállalat elfogadta a Cargill uszályainak ésszerű, kétirányú mozgását: a gabona a folyón lefelé haladt, a só pedig vissza északra.

Annak érdekében, hogy a sóüzletág folytathassa növekedését, a vállalat megvásárolta a Belle Isle, a Louisiana mocsaras területén elhelyezkedő, és a Cargill szükségleteinek megfelelő állandó, stabil ellátást biztosító sóbánya jogait. A Bell Isle bányánál az első uszálynyi rakományt 1962. december 17-én rakodták fel.

Az évek során a Cargill számos egyéb sótermelő létesítményt, kősóbányát, sólepárló telepet és napenergiát használó sóüzemet vásárolt fel az Egyesült Államok több városában. A terjeszkedés folytatódott, és 1995-ben a Cargill közös vállalatot hozott létre egy venezuelai, napenergiát használó sólepárló létesítmény megépítésére. Két évvel később a vállalat sóüzletága kétszeresére nőtt az Akzo Nobel Salt, Inc. észak-amerikai eszközeinek felvásárlásával. 

Hozzávetőlegesen 14 millió tonnás kapacitásával ma a Cargill több mint 1000 különböző terméket tartalmazó sóportfóliót kínál a piacon.

Napjainkban a Cargill termel, csomagol és szállít is sót, amelyet olyan termékekhez használnak fel, mint az asztali só, az állatitakarmány-kiegészítők, a vízlágyítók és a jégmentesítők. Kiterjedt termékpalettáján olyan elismert márkák is szerepelnek, amelyekben megbíznak a fogyasztók, például a Diamond Crystal^® és a Champion’s Choice^®. Ahogy a só felhasználása bővül és fejlődik, a Cargill kínálata is követi ezt. Ez a folyamatos innováció képes biztosítani azt, hogy a vállalat eleget tegyen a mindig növekvő keresletnek.