Bemutatják A bőség talpkövei (Pillars of Plenty) című filmet

A kereskedelemben mindig is a versenyelőnyt jelentő információ volt a siker kulcsa. Abbéli meggyőződésében, hogy az információk bizalmas kezelése létfontosságú a virágzó gazdasági teljesítményhez, 150 éves történetének első felében a Cargill arra tett erőfeszítéseket, hogy a stratégiai jelentőségű információkat titkosítsa.

De ahogy a Cargill az 1930-as években kezdett a figyelem középpontjába kerülni, hátránnyá vált az, hogy nem álltak rendelkezésre a vállalatról nyilvánosan elérhető információk, és úgy tűnt, hogy a vállalat „titkolózik”, illetve mindez azt a vélekedést táplálta, hogy a gabonakereskedelem valamiféle „hazárdjáték”. Egyértelművé vált, hogy a Cargillnek közvetlenül a nagyközönséget kell megszólítania, bemutatva, milyen létfontosságú szerepet játszik a vállalat abban, hogy a gazdálkodók terményei a piacra kerüljenek.

A vállalat sikeres üzleti megoldásainak kreatív népszerűsítésére a Cargill 1946-ban megrendelt egy oktatófilmet „A bőség talpkövei” (Pillars of Plenty) címen. A forgatókönyvet R. Glenn írta, a filmet pedig a minnesotai Minneapolisban működő Ray-Bell Films forgatta le; a film több Cargill üzemet is bemutatott, és még a vállalat adminisztratív részlegénél dolgozó John C. Savage is részt vett a munkában, felügyelve a film készítését.

Miután több száz vállalati alkalmazott már megtekintette a filmet, „A bőség talpkövei” 1947 telén került szélesebb közönség elé, amikor az amesi Iowai Állami Egyetem (Iowa State University, akkoriban Iowai Mezőgazdasági Főiskola/Iowa Agricultural College) mezőgazdasági és élettudományi hallgatóinak mutatták be. A premiert követően a Cargill képzési igazgatói válaszoltak a nézők kérdéseire a vetítőteremben megrendezett interaktív beszélgetés keretében.

„Nemcsak azt értük el, amiért elsődlegesen jöttünk – hogy elismeréssel fogadják A bőség talpkövei filmet –, hanem sikerült jelentős érdeklődést is ébresztenünk a Cargill iránt, illetve a vállalat jó hírnevét keltenünk a mezőgazdaságból élők széles körében, akik az esti program előtt igen keveset tudtak a vállalatról.”
– John C. Savage, képzési igazgató, Cargill

A következő évben A bőség talpkövei egyike lett azoknak a filmeknek, amelyeket a minneapolisi térségben egy új csatornán keresztül mutattak be: a televízióban. Ezt követően tovább bővült a film terjesztésének köre, és 1951. és 1952. között 91 alkalommal vetítették le a Cargill központjának falain kívül. Négy évvel később bemutatták a Megélhetés a földből című folytatást, amely még részletesebben mutatta be a Cargill üzleti tevékenységét, és amely tovább növelte a vállalat iránti közérdeklődést.