Hajókat építenek a háborús erőforrások szállítására

1942 februárjára az Egyesült Államok már belépett a II. világháborúba. Ahhoz, hogy az Egyesült Államok haditengerészetének támogatást nyújthasson a csendes-óceáni térségben, a hadseregnek további hajókra volt szüksége. Eredetileg senki nem tartotta valószínűnek, hogy a Cargill lesz az ezeket az igényeket kielégítő partner: bár 1940-ben épített egy tankhajót, a mezőgazdasági termékek kereskedelmével foglalkozó vállalat a tengertől távol helyezkedett el, és alig volt hajóépítési tapasztalata.

A Cargill azonban rendelkezett annak képességével, hogy saját korlátain túlra lásson. A vállalat lelkesen adott ajánlatot a haditengerészet hat kisegítő kőolaj- és földgázszállítójának (auxiliary oil and gas carrier, AOG) megépítésére, és el is nyerte a szerződést.

A Cargill elnöke, ifjabb John MacMillan a Minnesota folyó mentén elhelyezkedő minnesotai Savage-t választotta ki szokatlan hajóépítő telephelynek. A hajóépítéshez szükséges nyersanyagokban mutatkozó hiány ellenére a munkálatok gyorsan megkezdődtek a később Cargill-kikötőként (Port Cargill) ismertté vált üzemben. Onnantól, hogy a kikötő építése 1943-ban befejeződött, egészen a háború 1945-ben elérkezett végéig az AOG- és vontatóhajók építésére szolgált az Egyesült Államok katonaságának megbízásából.

„Az erőfeszítéseinkért kapott jutalom egyedül abban a büszkeségben rejlik, amelyet a háború érdekében tett áldozatvállalásunk miatt érzünk”
– mondta az ifjabb John MacMillan, a Cargill elnöke.

A tengertől távol eső kikötő meglehetősen sok problémával találta szemben magát. 1943 áprilisában és 1944 májusában a heves árvíz azzal fenyegetett, hogy abba kell hagyni a hajóépítést. De a 3000 alkalmazott megmutatta, mennyire elkötelezettek az ügy mellett. A munkások minden reggel kompra szálltak, hogy beérjenek kikötői munkahelyükre, és az ütemterv szerint haladjanak. Ráadásul szándékosan süllyesztették el néhány hajójukat, hogy ne sodorhassa el azokat a víz. Kemény munkájuknak köszönhetően a Cargill hajóépítői minimálisra csökkentették a fennakadást, így a szállító- és vontatóhajók gyártása folytatódhatott az Egyesült Államok kormánya számára.

1943. május 6-án a hajógyár támogatóinak lelkes tömege előtt egy szokatlan kikötő bocsátotta vízre a USS Agawamot, a Cargill első AOG-hajóját. Mire a háború véget ért, a Cargill-kikötő 18 óceánjáró hajót épített a haditengerészet számára, négy vontatóhajót gyártott a katonaságnak, és megszerezte az első katonai-haditengerészeti „E”-jét, a hadifelszerelés gyártásában mutatott kiválóságért járó, nagy becsben tartott kitüntetést. Ezeket az AOG-hajókat valójában olyan jól építették meg, hogy a háború után is használatban maradtak – némelyiket tengeri hajózáshoz is igénybe vették. Legalább egy közülük pedig 35 évvel az elkészülte után is használatban volt még.

A Cargill-kikötő sikere nem ért véget a II. világháborúval. Megmaradt a vállalat fontos gabonaszállítási központjaként, amely bővítette a Cargill üzlethez jutási lehetőségeit, és növelte hozzáférését az új piacokhoz.

Austen Cargill alelnök (jobbról a második) körbevezeti a katonaság tagjait a Cargill-kikötőben. Később a katonaságtól kap kitüntetést a Cargill a hadifelszerelés gyártásában mutatott kiválóságáért.