Elvetik a Cargill globális üzleti tevékenységének magjait

A kezdeti években elsősorban gabonakereskedőként ismert Cargill az 1900-as évek elején sokszínűbbé kívánta tenni üzleti tevékenységét, hogy az Egyesült Államokon kívül is növekedjen. A nemzetközi árukereskedelem akkoriban igen bonyolult volt, és számos kormány nem nézte jó szemmel, ha idegen cégek léptek be gabonaágazatukba. Ezért a Cargill vezetői tudták, hogy szükségük van egy termékre, amelynek segítségével a vállalat ledöntheti a falakat és más országokban is terjeszkedhet. A vállalat ezt a lehetőséget a hibrid vetőmagokban találta meg, amelyeket a növények keresztbeporzásával állított elő, hogy az ügyfelek számára új termékeket hozzon létre.

A Cargill vetőmagok iránti érdeklődése 1907-re nyúlik vissza, amikor a Minneapolis Seed Companyt üzemeltette, mely egy hibrid vetőmagokat, köztük hibridkukorica-vetőmagot értékesítő szerény vállalkozás volt. Az 1940-es évekre további vetőmagvállalatok felvásárlásával a Cargill már komoly szereplővé vált a hibridkukorica-üzletágban, és kifejlesztette saját hibridjeit.

A Cargill Argentínát választotta első helyszínnek ahhoz, hogy megkísérelje külföldi vetőmag-üzletágát beindítani. Ebben a döntésben kulcsfontosságú szerepet játszott Dr. Antonio Marino, egy argentin, aki egy évig a Minnesotai Egyetemen tanult H. K. Hays irányítása alatt, akinek a fia a Cargill vetőmag-üzletágának termelési vezetője volt. Miután a Cargill 1947-ben felvette Marinót, segítségével a vállalat elindított egy nemesítési programot Pergaminóban, Buenos Airestől 150 mérföldre (240 km) észak-nyugatra, Argentína kukoricaövezetének kellős közepén. A vállalat két éven belül már értékesített hibrid kukoricát, és 1960-ra a vetőmag fontos szerepet játszott a Cargill argentínai üzleti tevékenységében.

A Cargill 1966-ban lépett be a brazíliai vetőmagpiacra. Marino Richard Baldwinnel, a Cargill kutatási igazgatójával közösen dolgozott egy hibridnövény kifejlesztésén Avaréban, São Paulo állam egyik agrártelepülésén. Kutatásuk olyan hibrideket eredményezett, amelyeket kifejezetten Brazília éghajlatához adaptáltak. A Cargill hamarosan további két vetőmag-üzemet nyitott São Paulo államban. „Elvisszük a technológiát egy országba, és ott felhasználjuk a helyi csíraplazmát [a vetőmagok genetikai anyagát] és növeljük a gazdaságok terméshozamait [és az] élelmiszerhozamokat” – jelentette ki James Wilson, aki kulcsfontosságú volt a Cargill brazíliai jelenléte szempontjából. „Hogyan is szemlélhetnénk kritikus szemmel a gazdálkodók nyereségének növekedését, az élelmiszerhozamok növekedését és az élelmiszerárak csökkenését? Ez megfelelő hely volt az induláshoz.”

A Cargill brazíliai vetőmag-üzletágának ez a nyomtatott hirdetése azokat a Cargill vetőmagokat és azt a biztonságot (Cargill Seed and Security) dicséri, amely az ország népességét fenntartható élelmiszerrel táplálja.

A vállalat 1974-ben lépett be Ausztrália vetőmag-üzletágába, amikor az országban napraforgóvetőmag-hiány volt. A Cargill létrehozta hibridnapraforgó-üzletágát, hogy segítsen a növény termesztésének fenntartásában. 1979-re a vállalat megnyitott egy vetőmagtermesztő gazdaságot Ausztrália keleti partján, és a napraforgó mellett megkezdődtek a kutatások a cirok- és kukoricahibridek terén is. Az 1980-as években az ország vetőmagprogramja szolgált platformként a Cargill vetőmag-üzletágának beindításában az ázsiai piacokon, kezdve a Fülöp-szigetekkel, Pakisztánnal, Indonéziával, majd Indiával. A vetőmaggal Brazíliában sikerrel járt Wilson 1983-ban a Cargill délkelet-ázsiai részlegének vezetője lett.

A Cargill vetőmag-üzletága az 1990-es években tovább segítette a vállalatot abban, hogy belépjen a fejlődő országok piacára. Afrikában a Cargill Malawiban, Tanzániában, Dél-Afrikában és Zambiában járt sikerrel a vetőmagokkal. És amikor Kelet-Európa megnyitotta kapuit a külföldi befektetők előtt, ez az üzletág kulcsfontosságú lett a Cargill ukrajnai üzleti tevékenységében.

Bár a Cargill 1998-ban végül eladta globális vetőmag-üzletágát, a hibrid vetőmagok és a hozzájuk kapcsolódó innovatív tevékenység sikeres módszert biztosított a vállalat számára, hogy új kapcsolatokat és bizalmat építsen ki kormányokkal és ügyfelekkel egyaránt. Végül pedig a vetőmag eladása tette lehetővé a Cargill számára, hogy új piacokra terjeszkedjen.