A gabonatárolás forradalma Nebraska államban 

Ifj. John MacMillan az az innovatív üzletember, aki 1936. és 1960. között a Cargill elnöke volt, a vállalat gabonával kapcsolatos korai nehézségeit leleményességgel közelítette meg. Jó példa erre egyik magtára a nebraskai Omahában, a hatalmas tárolótartályai miatt „Big Bin” becenévre hallgató kreatív terminálmegoldás.

A történet 1930-ban kezdődött. A gabona iránti kereslet minden addiginál magasabb volt, és a Cargill vállalatnak nagyobb gabonamennyiségeket kellett tárolnia és szállítania. Mivel a külső tárolási költségek az egekbe szöktek, ezért ifj. John MacMillan teljesen új infrastruktúra megépítése mellett döntött: egy 5 millió vékás magtárat tervezett egy omahai kelet-nyugati vasútvonal mentén stratégiai helyet elfoglaló állomásra.

A mindössze 55 nap alatt megépült szerkezet úttörő jellegű volt, egyszerre egy feladatot hajtott végre hihetetlen sebességgel. Gépi úton mindössze négy perc alatt a teljes vasúti kocsit felemelték, oldalra fordították és kiürítették, így óránként 10 vagon, naponta pedig több száz vagon gabonát lehetett kirakodni.

„Nagyon elégedettek vagyunk. Ez feltehetően minden idők leggazdaságosabb magtára.”
— ifj. John MacMillan, a Cargill elnöke

A maximális tárolóhely érdekében ifj. John MacMillan négy – a maga fajtájában elsőként elkészült – nagy tartályt („Big Bin”) helyezett el a terminálban, amelyek mindegyike 1 millió véka gabonát tárolt hatalmas síktárolóként. Amikor minden a helyén volt, a Cargill az iparágat megváltoztató hatékonysággal tudta feldolgozni, tárolni és szállítani a gabonát.

Az állomás sikerét követően a Cargill hét év alatt három további ilyen terminált épített stratégiai helyeken az Albany, East St. Louis és Memphis vasútvonalak mentén. A hálózat a Cargill és vásárlói számára példa nélküli lehetőséget adott a gabonatárolásra, nagyobb mennyiségek piacra juttatására, mindezt költséghatékonyabb áron.