Vezetői portré: Warren Staley

1966-ban Warren Staley nyári gyakorlaton volt a Cargill vállalatnál adatfeldolgozóként. Mindössze erre a pár rövid hónapra volt szüksége Staley-nek ahhoz, hogy rájöjjön, hogy hová tartozik. Abban az időben a vállalat gyorsan terjeszkedett a világ minden részén – és ez a lehetőség lenyűgözte Staley-t. Miután 1969-ben csatlakozott a vállalathoz, Staley évtizedről évtizedre feljebb mászott a vállalati létrán. Betöltött pozíciókat Angliában és Argentínában, valamint Észak-Amerikában és Latin-Amerikában, lenyűgözve kollégáit a munkaerkölcsével és csapatközpontú stílusával. Úgy jellemezték őt, hogy: „visszafogott, nem feltűnősködő; inkább meghallgat másokat, ő kevesebbet beszél... de következetes és hajlíthatatlan a megállapodott cél elérésében”.

1999-ben, pontosan 30 évvel azután, hogy kezdett a Cargill kukoricaőrlő üzletágában, Staley-t a Cargill új vezérigazgatójának nevezték ki. Új évezred kezdődött, és egy drasztikus változás a Cargill felfogásában. „Azt nem választhatjuk, hogy minden így marad” – magyarázta Staley az alkalmazottainak. „A versenytársainknál jobban meg kell értenünk az ügyfeleinket, és bizonyos esetekben, még maguknál az ügyfeleinknél is jobban meg kell értenünk az ügyfeleink igényeit.”

Az üzenet egyértelmű volt: A Cargill kifelé irányítja a figyelmét, elmélyítve a kapcsolatokat a partnereivel, szorosabban együttműködve az ügyfeleivel, valamint innovatív válaszokat kidolgozva a speciális igényeikre.

„El kell fogadnunk a változást, és irányítanunk kell, ha felvirágzást és növekedést szeretnénk.”
— Warren Staley, a Cargill vezérigazgatója

A Cargill új terve, a Stratégiai Szándék egy keretrendszer volt, amely megosztott vezetést és iparági szakosodást ösztönzött, hogy a Cargill kiemelkedjen a versenytársai közül minden ügyfél „legkiválóbb partnereként”.

Az igyekezet, hogy a piacon egyedi helyet töltsön be a vállalat, 2002-ben egy márkaarculat-váltáshoz vezetett. Staley bevezette az új vállalati célt – „globális szintű vezetővé válni az emberek táplálása terén” –, ami egy olyan eszme, amely túlmutat az élelmiszereken és a mezőgazdaságon. „A jövőképünk az, hogy tápláljuk az emberekben rejlő lehetőségeket, ahol csak a tevékenységünket végezzük” – mondta. A vezérigazgató összpontosítása a közösségek gazdagítására azt eredményezte, hogy önkéntes csapatok keltek útra a világ minden részére. Kenyában a Cargill finanszírozta a több mint 150 ezer gyermek férgességének kezelésére szolgáló gyógyszereket. Vietnamban alkalmazottak építettek meg teljesen felszerelt iskolákat, Mexikóban pedig több tucat új házat építettek a Habitat for Humanity mozgalommal. Staley hivatali ideje alatt a Cargill számos elismerést kapott az emberbaráti tevékenységéért, köztük a 2001-es Award for Excellence in Community Service díjat a Points of Light Foundation alapítványtól.

A vezetői poszton eltöltött kilenc év után Staley 2007-ben vonult nyugdíjba, az együttműködés kultúráját maga után hagyva, ami azóta is a Cargill egyik fő sarokköve. A legutolsó hozzájárulása a vállalathoz a Cargill High Performance Leadership Academy képzési programja volt, amelynek keretében több mint 12 500 vállalati vezetőt képeztek ki, köztük a jelenlegi vezérigazgatót, David MacLennant. „[Itt van nekünk] a Staley vezetőségi központja,” – magyarázta MacLennan – „mert ő megváltoztatta, hogy hogyan gondolkodik a Cargill vállalat a vezető szerepről.” A korábbi vezérigazgató, Greg Page foglalta össze a legjobban, hogy mivel járult Staley hozzá az új Cargill létrehozásához: „Ő vezette a vállalat átalakulását egy ügyfélközpontú megoldásszolgáltatóvá; ő vezette be a megosztott vezetés modelljét; ő formálta újjá a szervezetet úgy, hogy azzal növekedést generált, és saját példáján mutatta be, hogy mit jelent a vállalati felelősségvállalás.”

1969-ben a fiatal Staley (balról a harmadik), amikor kereskedőként megkezdi a pályafutását a Cargill vállalatnál, ahol egészen a vezérigazgatói pozícióig jutott 1999-re.